Nem emlékszem pontosan, mikor tanultam meg olvasni. Egészen biztos vagyok benne, hogy valamennyire már azelőtt is tudtam, hogy iskolába kerültem volna. Arra sem emlékszem pontosan, hogy mi volt az első könyv, amit én olvastam, egyedül, segítség nélkül. Talán a Lassie? Fogalmam sincs. Kicsit későbbről van egy halvány emlékem arról, hogy befejezem A Végtelen Történetet, és rendkívül büszke vagyok, amiért elolvastam egy ilyen hosszú könyvet. Onnan pedig már nem volt megállás. Csak olvastam, olvastam és olvastam, ahogy teszem ezt a mai napig is.

Vannak könyvek, amikre már nem is emlékszem, de még csak arra sem, hogy olvastam őket (nem volt ám a Nokia 3210-esen Goodreads, ahol lehet pipálgatni, hogy miket olvasol). Persze voltak olyan könyvek is, amik mély nyomot hagytak. És olyanok is vannak, amik olyan módon befolyásolták az életemet, amire soha nem is számítottam.

Voltak időszakok, amikor egyszerűen nem volt idő szórakozásból olvasni a több ezer oldalnyi tananyagok mellett. És persze van olyan most is, hogy könnyebb a telefonon görgetni végig az Instagramot, mint leülni és elmerülni egy történetben. De a könyvek varázslatosak, és ha egyszer belekóstolsz a varázslatba, túl sokáig úgyse tudsz meglenni nélküle, én legalábbis biztosan nem.

A könyvek megnevettetnek és megsiratnak. Kirepítenek a valóságból, vagy épp finomkodás nélkül az arcodba dobják azt. Utazhatsz velük anélkül, hogy elhagynád a kanapéd. Tanulhatsz belőlük, megtudhatsz általuk új dolgokat. És még szépek is – kell ennél több indok arra, hogy értékeljük őket?

Szeretem a könyveket. Szeretek könyveket adni. Könyvekről beszélgetni. Új könyveket venni és boldogan beléjük szaglászni. Régi könyveket szerezni és meglesni a beléjük írt üzeneteket, tudni, hogy nem én vagyok az első, aki végigpörgeti lapjait. Aláhúzni bennük, megjelölni a szememet felnyitó gondolatokat. Új karakterekkel találkozni, végigkísérni őket a történetükön át, aztán búcsút inteni nekik a polcnál.

Tudom, nem mindenki szeret olvasni. Akármikor valakitől azt hallom, hogy ő nem olvas, kicsit elszomorodom, mert olyan sok mindenről marad le. Én már csak tudom, hiszen a könyveket még a pizzánál is jobban szeretem, ami nagy szó (amúgy a kettő együtt a legjobb, tapasztalatból mondom).

Ez most azoknak a könyveknek szól, amiket eddig olvastam: köszi az élményeket. És azoknak, amiket a jövőben fogok: már alig várom, hogy találkozzunk.