Az avokádó egy nagyon, nagyon szuper gyümölcs, az egyetlen baj vele az, hogy (általában) drága, épp ezért ritkán szoktam használni (értsd: amikor le van árazva valahol). Pedig egy csomócsomó mindenbe lehet használni, salátába, smoothieba, de, és most erről lesz szó, pirítós tetejére pakolva, mert az nagy kedvenc.
Az avokádós pirítóshoz legjobb, ha olyan avokádót veszel, ami még nem vajpuha, de nem is kőkemény, szóval valahol a skála közepén helyezkedik el. Egy átlagos méretű avokádóból (erre nincs definícióm, legyen mondjuk teniszlabdánál kicsit nagyobb) szerintem bőven kijön négy nagyobb szelet kenyérre elég avokádókrém.
És hogy milyen kenyeret használj? Amilyet szeretsz, nyilván, de szerintem csináld házilag – én abszolút házikenyér-párti vagyok, ha kenyérre kerül a sor, és persze abból is van számtalansok jobbnál jobb verzió, én lusta vagyok, szóval ebből is a gyors és egyszerű változatot szeretem, úgyhogy ezt a bevált receptet szoktam használni. Most pedig jöhet az avokádókrém.
Hozzávalók
- Egy avokádó
- Só, bors
- Olívaolaj
- Citromlé
- 1-2 gerezd fokhagyma (attól függően, mennyire szeretnéd fokhagymásra)
Hogyan
- Vágd félbe az avokádót, vedd ki a magot, kanalazd ki a gyümölcs húsát egy tálkába.
Tipp: a magból akár avokádó palántát is nevelhetsz. - Fokhagymanyomón told át a fokhagymát, aztán egy villával nyomkodd szét a tál tartalmát.
- Adj hozzá sót és borsot ízlés szerint, valami egy kevéske olívaolajat (mondjuk legyen egy teáskanál, vagy kettő), illetve egy citromból nyomj rá egy kis citromlevet is (legyen mondjuk ez is egy teáskanál, vagy kettő, majd látod, milyen állagú a dolog, inkább krémes legyen mint pépes).
- Pirítsd meg a kenyeret, pakold meg az avokádós krémmel, és már eheted is!
Tipp: Ez csak az alap, ezt még nyugodtan turbózhatod mondjuk római köménnyel, vagy a pirítósra tehetsz még paradicsomot, vagy lágy tojást… amit szeretsz!
Ha már avokádós pirítós, mellékesen (vagy nem is annyira?) ez a kaja a generációk közötti ellentétek egyik szimbóluma lett, ami valahol nevetséges, valahol meg tök szomorú. Nyilván az avokádós pirítós körüli vita (az Y generáció ész nélkül költ, nem hajt az anyagi biztonságra, pazarló, stbstb) csak tünet, ami csak azt mutatja, hogy még mindig csak elbeszélünk egymás mellett, anélkül, hogy próbálnánk megérteni, ki honnan jön, milyen tapasztalatok formálják egy-egy generáció gondolkodásmódját. Értem én, hogy hagyomány rázni a fejünket a minket követő generációra (ezek a mai fiatalok, ugyebár?), de kedves gen X, ha ti utáltátok, ahogy a baby boomerek oltottak titeket, akkor miért oltanátok az Y generációt, ahelyett, hogy próbálnátok megérteni (és vice versa)? Költői kérdés volt.
