Számomra nincs ünnep képeslapok nélkül. Ez mondjuk nem csak az ünnepekre igaz, hanem általában is, mert, szerintem legalábbis, van a képeslapküldésnek egy utánozhatatlan bája, úgyhogy én küldök, amikor csak tehetem, és mindig szuperboldog vagyok, amikor találok egyet a postaládában. Ami a Karácsonyt…

Krónikus listakészítőként a karácsonyi készülődés sem múlhat el listák nélkül, már csak azért sem, mert különben a dolgok felét elfelejteném. A listák és a papír-írószerek iránti szeretetből született meg ez a karácsonyi tervező, amiben mindent össze lehet szedni egy helyen. Bár elég profi vagyok…

Hamarosan kezdetét veszi az adventi időszak, más néven az év legcsodásabb időszaka, a finálé, az út, aminek a végén ott a várva-várt Karácsony. Nem mondom, hogy erre vártam egész évben, ahogy azt sem tudom sem megerősíteni, sem tagadni, hogy egyszer-kétszer már a nyár közepén is meghallgattam…

Nem, nem arról a Hálaadásról szeretnék beszélni, még ha az apropót az is adta a témához. Helyette konkrétan a hálaadásról gondolkodnék most hangosan, a köszönömről, ami több mint egy szó. Mint minden szó, ami érzést fejez ki, a köszönöm is el tud laposodni, ki tud üresedni, meg tud fáradni, még úgy…

Kevés lehangolóbb látvány van, mint egy üres sütis üveg. Most viszont végre újra eljött az az időszak, amikor az üveg tömve lehet. Mert nincs negyven fok, és így nem jelent egyet a sütés a szaunával. És mert a borongós napokon kész terápia a sütés. Márpedig ha minden adott a sütéshez, akkor a sütis…

Szeretem az átmeneteket. Talán ezért is tartozik a tavasz és az ősz a kiemelten kedvenc évszakaim közé: a tavasz, mert olyankor a hosszú téli kopárság után újra megzöldül a táj, és az ősz, mert a hosszú nyári zöldellés után még egy utolsó, ezer-színű lángolás söpör végig mindenen. Az elmúlt hetekben…

Olyasvalakiként, aki mesteri fokon űzi a halogatást, tudom, hogy néha nagyon, nagyon NAGYON nehéz produktívnak lenni és rávenni magam, hogy megcsináljam, amit kell. Nincs is annál könnyebb, mint céltalanul böngészni mondjuk az Instagramot akkor, amikor valamivel határidőre kész kéne lenni. Mert…

Furcsa, nem, hogy mondjuk egy naplementét még akkor is képesek vagyunk szépnek nevezni, ha mondjuk egy lepusztult szocreál lakótelep épületei között lángol fel az ég ezer színnel, de egymást csak ritkán? Szerintem furcsa. Vagy, hogy amíg gyerekek vagyunk, mindenféle szűrő nélkül képesek vagyunk…

Amikor a nyár már karnyújtásnyija kerül, mindig felmerül a kérdés: hova mentek nyaralni. Mostanra már könyékig vagyunk a nyárban, és az én válaszom a kérdésre továbbra is az, hogy nem tudom, ami, legyünk őszinték, a gyakorlatban leginkább azt jelenti, hogy sehova. És ez teljesen rendben van, nem én…

Nem vagyok egy nagy társasági ember, sőt. A társas interakció gyakran maga a rémálom. Nálam rendszeres program hajnalban felriadni és elborzadni valamin, amit öt évvel ezelőtt mondtam valakinek egy bulin. Rutinszerűen hozom magam kínos helyzetekbe. Én vagyok az az ember, aki mikor a pincér azt…