Szeretem az átmeneteket. Talán ezért is tartozik a tavasz és az ősz a kiemelten kedvenc évszakaim közé: a tavasz, mert olyankor a hosszú téli kopárság után újra megzöldül a táj, és az ősz, mert a hosszú nyári zöldellés után még egy utolsó, ezer-színű lángolás söpör végig mindenen.

Az elmúlt hetekben különösen rácsodálkoztam az őszre, a talpam alatt ropogó megbarnult levelekre, a bágyadt melegséggel sütő napra, a fáról megadással lehulló diókra. Gyönyörű ez a hely, ez a világ, ilyenkor ősszel különösen.

De aztán a napokban olvastam egy cikket, pontosabban többet is, amelyek egy olyan átmenetről szóltak, ami nem tetszik. Nem tetszik, mert ha végbemegy, nem lesz többet ilyen melankolikusan szépséges az ősz, mint most, vagy olyan frissítően üde a tavasz, mint máskor. Nem tetszik, mert igazságtalannak tartom, hogy miattunk, emberek miatt megy tönkre a hely, ahol csak vendégek vagyunk. Pedig milyen gyönyörű hely ez.

Hogy megpróbáljam kivenni a részem abban, hogy ez ne következzen be, összeírtam pár egyszerűen betartható emlékeztetőt magamnak, amik elég csekély „áldozatnak” tűnnek az őszeimért és tavaszaimért cserébe. És ha te is úgy gondolod, hogy elég pofátlanság vendégként szétzúzni a berendezést, akkor talán te is megfontolandónak találod majd őket.

Nem kérek szatyrot, köszönöm!

Elég ennyit mondanod, és máris kisebb csodát teszel. Komolyan. Láttál már valaha bálnát? Fenséges állatok, és egyre több pusztul el belőlük a mi műanyaghulladékunk miatt, ami viszont csöppet sem fenséges. Szóval nem kérek szatyrot, köszönöm, mert nincs szükséges egy nyolcvanadikra, amit utána csak kidobok. Helyette ott vannak a vászontáskák, amiket újra meg újra tudok használni. Ha pedig épp nincs nálam egy vászontáska sem, a kezemben is van hely. A kedvenc kabátomnak pedig elég mélyek a zsebei. Bőven van hova pakolni.

Járunk?

Sétálni jó, nekem is, meg a környezetemnek is. Úgyhogy amikor csak tehetem, ezt választom. Persze ez nem mindig kivitelezhető, de én tényleg hiszek abban, hogy már az is sokat számít, ha csak egy héten egyszer azt mondod, hogy bár igazából mehetnél valahova autóval is, inkább gyalogolsz – mert ugye sok kicsi sokra megy.

Újra meg újra

Van egy csomó csomagolóanyag, amit nehéz kikerülni (biztosan nem lehetetlen, de nehéz), de a jó hír az, hogy az újrahasznosítás működik. Gyűjtsd szelektíven a hulladékod, vidd vissza a visszaváltós üvegeket, dobozokat, adj új célt a kiürült tárolóknak: nekem vannak vázáim, amik előző életükben sörös üvegek voltak, és eléggé élvezik az új létet, köszönik szépen. De nem csak a hulladékot lehet újrahasznosítani: ha használt terméket veszel, az is újrahasznosítás. Ki emlékszik régen a kölcsönzőből kihozott kazettákon lévő kalózkodós üzenetre, ami a film előtt lement? Ez most egészen úgy hangzott, mint az, de erre kifejezetten buzdítok mindenkit. Ruha, bútor, könyv, háztartási apróságok… Egy csomó minden van, amiből egészen nyugodt szívvel vásárolhat használtat az ember. És működik fordítva is: amire már nincs szükség, azt nem biztos, hogy el kell dobni, lehet, hogy valakinek pont szüksége lenne rá.

Kikapcsolódás

Büszkén mondhatom, hogy ebben kiválóan teljesítek, adok is magamnak egy pacsit. Húzd ki, amit épp nem használsz, és igen, ha jobban belegondolok, ez elég kétértelmű, de sebaj. Mindig elmorzsolok egy könnycseppet, mikor azt látom, hogy valaki bedugva hagyja például a telefontöltőjét, amikor épp nem is tölti a telefonját. Húzd ki, mert fogyaszt akkor is. És igen, lehet, hogy csak minimális mennyiséget, de hé, sok kicsi sokra megy, ismét csak. Ugyanez vonatkozik a magányosan égve hagyott lámpákra is. Oh, és a fogmosás közben megnyitva hagyott csapokra. Rácsapok a kezére annak, aki ilyet csinál.

Na, jó, azt mondtam pár emlékeztetőt írtam csak össze, de az igazság az, hogy a listát még bőven lehetne folytatni. De őszintén, tényleg hiszem, hogy ha ezt a pár apróságot mind megpróbáljuk betartani, egy kicsit tényleg előrébb leszünk. Én sem vagyok valami tökéletes Föld-istennő, egy szuperkörnyezettudatos klímaharcos, de próbálkozom, és ez a lényeg. Hogy mindenki megpróbálja megtenni a lehető legtöbbet a saját keretein belül. Hogy ne csak vállat vonjunk, és azt mondjuk, ez engem nem érint, mert de, érint. Mindenkit érint. Attól, hogy nem konkrétan kézzel fogható, még probléma. És az igazság az, hogy vannak olyan helyek, ahol már konkrétan kézzelfogható, és előbb-utóbb mindenki számára az lesz.

2018 van. A nemtörődömség nem szexi. A felelősséget elhárítani nem szexi. Egy olyan komoly problémát nem komolyan venni, mint az emberiség által okozott klímaváltozás, igen, kitaláltad, nem szexi.

Én szeretnék még sok szép őszt és tavaszt látni és szeretném, ha a húgom is még sok szép ilyet látna. Szeretném, ha a barátaim gyerekei sem csak mesékből ismernék, milyen könnyfacsaróan szép tud lenni az, ahogy az őszi napsugarak táncolnak egy erdő éppen sárguló levelű fái között. És szeretném, ha a bálnák sem csak mitikus lények lennének, hanem élő és viruló állatok, akik békésen úszkálhatnak a természetes élőhelyükön. Úgyhogy megpróbálom tenni a részem, és remélem, hogy nem leszek vele egyedül. Mert az van, hogy gyönyörű ez a hely… Ne tegyük tönkre.