Kevés lehangolóbb látvány van, mint egy üres sütis üveg. Most viszont végre újra eljött az az időszak, amikor az üveg tömve lehet. Mert nincs negyven fok, és így nem jelent egyet a sütés a szaunával. És mert a borongós napokon kész terápia a sütés. Márpedig ha minden adott a sütéshez, akkor a sütis üveg sem állhat üresen.

És hogy mi az a sütis üveg? Hát… Egy üveg. Amiben süti van. Leginkább keksz, vagy valami olyasmi, ami hosszabb távon is eláll. Egy üveg, amit csak úgy mellékesen otthagyhatsz az asztalon, hogy aztán aki arra jár, és épp szüksége van egy életmentő sütire (ami, valljuk be, olyan feltétel, amely bármely adott pillanatban igaz), az egyszerűen hozzájusson. Ami mindig ott terem, amikor szükséged lenne valami ropogtatnivalóra olvasás közben. Vagy filmnézés közben. Vagy csak úgy.

Egy üveg, ami esszenciálisan otthon. Végtére is, az ember nem botlik bele lépten-nyomon egy üvegnyi sütibe csak úgy akárhol, olyanba legalábbis nem, amibe bármikor beleehet. Szóval igen, van a sütis üvegben valami végtelenül otthonos, szerintem. Amikor egy-egy borongós, esős estén bekuckózok egy könyvvel és megakad a szemem a teli sütis üvegen, na, az elég utánozhatatlanul otthonos.

Ráadásul egy ilyen üveg tökéletes ajándék is, hiszen nem sok más dologgal lehet otthonosságot ajándékozni másoknak. Egy üveg, csordultig tömve frissen sütött sütivel. Ennél már csak abban manifesztálódhatna jobban az otthon melege, mint ajándék, ha valakihez egy kandallóval állít oda az ember. Ami, bár nyilván kivitelezhető, egy kicsit bonyolultabb, mint egy sütis üveg. Kicsit.

A sütis üveg lehet egy egyszerű befőttesüveg, vagy akár egy fémdoboz is, a lényeg, hogy záródjon, egyrészt azért, hogy ne száradjon ki a benne lévő süti, másrészt azért, hogy ne szökjön ki belőle az a frissen sült süti illat, amit én gondolkodás nélkül elviselnék parfümként is.