Olyan, mintha már ezer éve nyár lenne. És így, hogy a hőmérő kitartóan a harminc körül táncol, könnyű úgy érezni, hogy most már elég volt, jöhet az ősz. Mégis, szinte biztos vagyok benne, hogy nem én leszek az egyedüli, aki pár hónap múlva felsóhajt majd miközben az arcába tép a hideg szél, hogy milyen jó is volt nyáron - mert ugye a dolgokat valahogy mindig jobban tudjuk értékelni akkor, amikor már nincsenek. Hogy ezt elkerüljem, összeírtam mindazokat a dolgokat, amik hiányozni fognak, ha vége lesz a nyárnak, amolyan ösztönzésként, hogy addig élvezzem őket, amíg lehet.

• A hosszan tartó világosság, mert így, hogy hajnaltól késő estig minden csupa fényesség, olyan, mintha több órából állna a nap.
• Az esti tücsökzene, ami álomba ringat.
• Hogy reggel, még mielőtt magasra törne a nap, olyan friss a levegő, hogy szinte el is felejtem egy pillanatra az előző nap hőségét.

• A szabadban olvasás.
• Ahogy a napfény átragyog a zöld leveleken.
• A lenge öltözet, hogy elég csak magamra dobni egy ruhát és már mehetek is ki az ajtón.
• Ahogy a fű csiklandozza a lábam, miközben mezítláb mászkálok.

• A napfelkelték és a naplementék, mert nyáron különösen szépek.
• Hogy minden zöld és tele van élettel.
• A friss gyümölcsök.
• Hogy mindig virágzik valami.

Még annyi minden más van, de ezek biztosan nagyon fognak hiányozni, amikor már nem lesz nyár. De most még van. Úgyhogy kihasználom őket. Rögtön azután, hogy egy kicsit panaszkodtam a hőség miatt. �