November. A szitáló esők és váratlan hóesések hava. Amikor korán sötétedik, és a küszöb alatt bekúszik a hideg. Egy hónap, ami gyertyafénnyel kezdődik és azzal is végződik. Egyszerre komor és meghitt; egyszerre az ősz utolsó hónapja, de a tél kezdete is.

Ez a hónap a kapu az év legmelegebb téli hónapjához, ő a december nővére. A november az elmúlt Karácsonyok szelleme, és mégis több, mint az ünnepi szezon bús felvezetője. Ilyenkor is van szín, csak észre kell venni: az utolsó sárga falevelek szinte ragyognak a csendes esőben, akárcsak a cinkék begye, ahogy a lepotyogott dió között keresgélnek. És van illat is, meleg fűszereké, amik körbelengik a konyhát, és hideg, ködös reggeleké, amik beleivódnak az ember hajába.