Bár tudom, hogy sokan nem így vannak vele, de én ha elmegyek valahová, nem szeretek nyugton ülni: ha már ott vagyok egy új helyen, akkor szeretném minél jobban felfedezni, megismerni, és lehetőleg leginkább úgy, mint egy helyi. Persze megvan a helye a turistáskodásnak is, de azért csak jobb egy helyet úgy felfedezni, mint egy helyi, nem?
Nemrég Szegeden jártam, de éppen csak pár órára, és az van, hogy néha elég is ennyi. Főleg, hogy ha az adott hely régi ismerős, márpedig nekem Szeged az – három évig ide jártam egyetemre. Ettől függetlenül egyáltalán nem mondanám, hogy ismerem a várost, mert, jelenlegi önmagam számára érthetetlen módon, nem vittem túlzásba a felfedezését (jelentem, a karakterfejlődés létező dolog, ma már biztosan nem ez lenne a helyzet).
Épp ezért most, amikor volt pár órám a városban, nem ültem tétlenül, hanem próbáltam kicsit visszacsöppeni Szeged vérkeringésébe, és össze is gyűjtöttem mi az, amivel – szerintem – érdemes elütni egy kis időt annak, aki épp arra jár.
~ Kávé elvitelre ~
Kávéval működöm, és mivel aznap épp korán volt a kelés, így végképp szükség volt rá a normális funkcionálás érdekében. Már hallottam máskor is a Kék Elefánt nevű újhullámos kis kávézóról, és mivel semmi nem vesz le jobban korán reggel a lábamról mint egy csésze világos pörkölésű flat white (igen, kávésznob vagyok), ezért feltétlen ki akartam próbálni, és szuper volt, életre is keltett, és bár én is annyira szeretem a latte art-ot mint akármelyik más aktív Instagram használó, most elvitelre kértük a kávét, mert hogy…
~ Kószálás ~
Bár a tömegközlekedés praktikus, ha nem kell vészesen messzire menni (azért van egy határ, na…), én inkább a sétát választom. A legjobb szerintem kisebb utcákon kóborolni, azok adják vissza egy hely igazi hangulatát. Mi nem céltalanul mászkáltunk a kávézótól, hanem egyenesen (egyáltalán nem egyenesen, sokkal inkább összevissza cikkcakkban, közepes méretűt kerülve) a Zsinagóga felé mentünk, mivel Szegeden az az egyik kedvenc épületem (a környező utcákkal együtt). Mindig szerettem erre jönni a csend és a sok-sok zöld miatt – viszont, mint kiderült, épp felújítják a Zsinagógát, ami egyrészt tök jó, másrészt meg most nem épp nyugodt a környék, de sebaj, ha Szeged, akkor ez a hely még mindig az egyik kedvenc.
~ Süti-idő ~
Szép-szép a városnézés lábon, de fárasztó is, főleg ha direkt a lehető legösszevisszább módon mész – és akkor van itt az ideje beülni abba a roppantmód bájos és remekséges helyre, amit úgy hívnak, hogy Süti nem süti. Zseniális. Imádás van. Szuperjó volt a csokis croissant és alig várom, hogy visszamenjek, mert végig kell enni az összes mindenséget, annyira jól néztek ki. Az egész hely berendezése abszolút betalált nálam, és még a mosdó is fenomenális volt. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem fényképezővel járok pisilni, szóval képem nincs, de higgyétek el nekem: ha ott lesztek mindenképp lessétek meg. Amúgy már kívülről levett a kis üzlet a lábamról, csak nézzetek rá. Szívecskeszemek!
~ Egy kis kultúra ~
Vallomás következik: háromévnyi szegedi lét alatt egyszer sem voltam a Reök Palotában megnézni egy kiállítást. Szégyen-gyalázat, de most bepótoltam, és megnéztük a Dalí kiállítást, ami még egy jó hónapig tart (széljegyzet, a szürrealizmus sosem volt, és ezek után sem lesz a kedvencem), de bármikor is jársz a városban, valami érdekeset tuti találsz itt.
És ezzel le is járt az a pár óra, amit ezek a programok simán kitöltenek anélkül, hogy elunnád magad. Mármint, csak a saját tapasztalat alapján mondom, de szerintem bízhatunk bennem... �
Psszt, ha tetszenek a képek, kövess Instagramon is, ott még több van belőlük! �
