Furcsa, nem, hogy mondjuk egy naplementét még akkor is képesek vagyunk szépnek nevezni, ha mondjuk egy lepusztult szocreál lakótelep épületei között lángol fel az ég ezer színnel, de egymást csak ritkán? Szerintem furcsa. Vagy, hogy amíg gyerekek vagyunk, mindenféle szűrő nélkül képesek vagyunk…

Vannak napok, amikor egyszerűen nem vagy rendben. Amikor bal lábbal ébredsz, vagy amikor egyszerűen semmi nem úgy megy, ahogy kéne, ez kiömlik, az felborul, az időbeosztásod meg repül ki az ablakon, semmi nem jön össze, és te csak állsz a káosz közepén, és legszívesebben csak széttárnád a karod az…

Nem vagyok egy nagy társasági ember, sőt. A társas interakció gyakran maga a rémálom. Nálam rendszeres program hajnalban felriadni és elborzadni valamin, amit öt évvel ezelőtt mondtam valakinek egy bulin. Rutinszerűen hozom magam kínos helyzetekbe. Én vagyok az az ember, aki mikor a pincér azt…

Én olyasvalaki vagyok, aki szeret elveszni a csillagokban. Aki csak fél lábbal áll a földön – néha annyival sem –, mert a feje inkább fent, a felhők között jár. És bár szeretek elveszni odafent, idelent elveszni talán még jobb. Annyi látnivaló van, annyi apró csoda, amik sokkal nagyobbak és…

Ha ma csak egy dolgon szeretnél felháborodni, íme valami, amiért abszolút megéri összevonni a szemöldököt: mindjárt vége a márciusnak, de még se híre, se hamva a tavasznak. Igen, én is a szívemhez kaptam, főleg, hogy a tavasz benne van a top négy kedvenc évszakomban. Na jó, talán még a legkedvencebb…

Kreatívnak lenni nem könnyű. Sőt, kifejezetten nehéz. És most nem csak arra a részére gondolok, hogy valamit létrehozni nehéz, ami, persze, nyilván az, hanem a dolog egy másik oldaláról. Mert tegyük fel,…

Nemrég negyedszázados lettem, és hogy megemlékezzek a 25 évről, amit már leéltem, íme 25 (pszeudo) intellektuális dolog, amit az elmúlt években tanultam. Bár semmi esetre sem mondanám magam…