Vannak napok, amikor egyszerűen nem vagy rendben. Amikor bal lábbal ébredsz, vagy amikor egyszerűen semmi nem úgy megy, ahogy kéne, ez kiömlik, az felborul, az időbeosztásod meg repül ki az ablakon, semmi nem jön össze, és te csak állsz a káosz közepén, és legszívesebben csak széttárnád a karod az égbe kiáltva: nem vagyok rendben!

De az is lehet, hogy nem történik semmi olyan, amitől úgy érzed, hogy az univerzum kozmikus viccet játszik veled, egyszerűen csak nem vagy jól. És ez is rendben van. Ember vagy, lehetsz szomorú. Akár látszólag ok nélkül is. Ne érezd magad rosszul, hogyha, amikor valaki megkérdezi, hogy ugyan mi okod van szomorúnak lenni, nem jut eszedbe semmi. Ilyenkor is mondhatod, hogy nem vagyok rendben. Nem kell hozzá indok.

Néha ez csak egy napig tart. Néha tovább. És néha úgy érezheted, hogy már sosem múlik el, hogy sosem leszel rendben. De leszel. Amikor legközelebb úgy érzed, nem vagy rendben, vegyél egy mély levegőt és gondolj arra: egyszer ez is elmúlik. Leszel még jól. Lehet, hogy másnapra, lehet, hogy egy hét múlva, de az is lehet, hogy csak soká, de leszel még jól.

Aztán persze lesz megint olyan, hogy nem leszel rendben. Az óceán sem pihen meg soha, a habzó hullámok megállás nélkül nyaldossák a homokot, próbálnak minél messzebbre jutni, hogy aztán újra visszahúzódjanak a végtelen víztömegbe, ahonnan jöttek. Nem várhatod el, hogy te is mindig jól legyél, ahogy egy hullám sem maradhat örökké a parton – de a vízben sem.

Amíg várod, hogy visszahúzódjon a víz, hogy újra rendben legyél, addig hagyhatod, hogy átmossanak a hullámok, de néha gyere fel levegőért. Legyen az egy séta a természetben, egy lejátszási lista, ami megért, egy jó könyv, és hosszú beszélgetés, alkotás, a madárcsicsergés hallgatása… Bármi, ami segít emlékezni, lent a hullámok sötétjében is, hogy leszel még jól.