Aki régebb óta követi a blogot, az tudja, hogy mennyire szeretem a könyveket. Az Instagram képeim jelentős része könyves (na meg jelenleg virágos, éljen a tavasz!). Szinte sose hagyom el a házat könyv nélkül. Szóval, igen, eléggé szeretem a könyveket. Szeretem a történeteket. És, ezt talán már kevesebben tudják, szeretek történeteket írni is, nem csak olvasni. Tavaly pedig megírtam az eddigi "legnagyobb" történetemet, aztán kiugrottam a komfortzónámból, és megmutattam másoknak is – ami, ahogy azt már egy korábbi bejegyzésemben is írtam, egyáltalán nem könnyű feladat, szerintem. Aztán pedig még egy pályázatra is beküldtem, mert ha már víz, legyen mély.
Ez a pályázat az Aranymosás Irodalmi Válogató, a történet címe pedig Enigma, és a pályázat részeként ma kikerült a weboldalra a kézirat első két fejezete, amit bárki elolvashat ITT.
Mivel remélem, hogy egy nap eljuthat majd mindenkihez a teljes írás, ezért nem szeretnék túl sokat elárulni róla, talán csak annyit, hogy ez a történet nem az, aminek első ránézésre tűnik – ahogy általában semmi sem. �
Psszt, osztozkodni szép dolog, ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! ⬇️
