Ez a végtelennek tűnő őszi napsütés, na meg mellé a sárguló és fákról hópihékként hulló levelek sokasága különösen jól esik a lelkemnek. Legszívesebben egész nap kint andalognék, olyan gyönyörűen szép az idei ősz. Éppen ezért szerettem volna egy kicsit a házba is becsempészni belőle, persze csak amolyan természetes módon. Ebből a vágyból született ez az őszkoszorú.

Roppant egyszerű dologról van szó, semmi más nem kell hozzá, csak egy koszorú és egy kis ősz, csipkebogyó formájában. Nekem még sikerült elkapnom a csipkebogyókat egészen jó állapotban, de gyanítom, hogy hamarosan már alakváltásba kezdenek, szóval még most kell becserkészni őket (tipp: irány a városhatár és figyeld az út szélét, ott rejtőznek a csodás csipkebogyók).

Az én koszorúm egy vadszőlő koszorú, egyenesen a kertből, amiben a legjobb, hogy a sok ág közé könnyű betűzdelni a bogyókat, így még ragasztópisztolyra sincs szükség (ha nem áll rendelkezésedre ilyen koszorú, virágüzletekben, esetleg különböző dekorációs boltokban is be tudsz szerezni hasonlót). Ez nem csak azt jelenti, hogy gyakorlatilag nulla hulladékkal jár a koszorú elkészítése, de azt is, hogy ha majd jön a Karácsony (és ohohohooo, jön ám az hamarosan) és már elbúcsúztam az ősztől, egyszerűen kiszedhetem majd a bogyókat, hogy helyettük mondjuk fenyőág kerüljön a koszorúba.

Nagyjából tíz perc volt elkészíteni ezt a bájos kis őszkoszorút, ennyi is csak azért, mert sokat szöszmötöltem a csipkebogyók állásával. A csipkebogyó beszerzését nem számolom ide, mert az színtiszta őszi élvezet volt. Szóval tíz perc, két hozzávaló (na jó, szigorúan véve három, mert tettem rá egy raffia akasztót is), és végtelen őszi életérzés. Szerintem megéri. :)