Szeretem a kávézókat. Ez tény. Sőt, inkább azt mondanám, hogy imádom őket. Mármint nem mindet persze, csak amelyik belopja magát a szívembe, de ez viszonylag könnyű: legyen jó kávé, jó hangulat, egy csöpp egyéniség, és már jók is vagyunk. A wifi meg már csak a hab a tortán (vagy a latte art a kávé tetején, ha fárasztó viccel szeretnék élni, és mikor nem?).
Éppen ezért amikor ilyenre bukkanok, márpedig mostanában nem vesz körül tucatnyi bájos kávézó, akkor öröm-boldogság van, na meg persze megosztás másokkal, mert a jó dolgokat illik megosztani, én pedig roppant illedelmes vagyok. Úgyhogy, kedves mindenki, ha szeretitek a kávét (vagy limonádét, teát, croissant-t, egy finom pohár vizet), és Szekszárd közelében jártok, akkor feltétlenül ugorjatok be A Kávé Háza nevű bájos helyre, mert jó. Nagyon, tényleg.
Amikor mi jártunk ott, éppen rendkívüli módon meleg volt (ilyenkor nyáron ez előfordul, bár hozzáteszem, NAGYON meleg volt, olyan ébresztő-emberek-a-globális-felmelegedés-már-az-ajtón kopog-féle meleg). Éppen ezért a jeges kávé mellett döntöttünk húgommal, aki az ilyen kávéházas kalandokban a Robin az én Batmanem mellé (vagy a Ron a Harry-m mellé, a Jay a Néma Bobom mellé, és így tovább, bár nehéz eldönteni, hogy ki-kicsoda ebben a dinamikában), a jegeskávé mellett döntöttünk. És jól döntöttünk, mert egészen szuper itt a jegeskávé. Nagyjából itt meg lettem véve. Aztán még ittunk egy limonádét is később. Azzal is megvettek. Pacsi!
Mivel én otthonról dolgozom, az ilyen kávézós kiruccanásoknál szempont az is, hogy kényelmesen elférjek laptoppal és tudjak dolgozni, vagy ha épp nem dolgozom, akkor nyugodtan tudjak olvasni, és itt ez pipa és pipa. További pipák a listán: a hangulat (letisztult és kellemes, tetszetős designnal, imádom ezeket a székeket) és az egyéniség is bőven megvan (aki erre jár, tanulmányozza a nagy fekete táblára írt szövegeket). A hab is megvan, mert van wifi. Ja, és még egy dolog: a személyzet is szuperkedves, úgyhogy azt hiszem, nem is csoda, hogy A Kávé Háza már a kedvencek között szerepel, pedig még csak kétszer jártunk ott. Ezzel amúgy, elnézve, hogy milyen sürgés-forgás volt mindkét alkalommal, nem vagyunk egyedül.
A hely egyetlen hibája csak az, hogy majdnem egy órát kell érte autóznom, mert sajnos nem tudok hopponálni – még, de dolgozom rajta. Addig meg marad a kocsikázás. �
