A "száztornyú város" szépségét gyakran hasonlítják Párizséhoz, a söreiről pedig azt mondják, a legjobbak Európában. Most egy rövid hétvége alatt én is belekóstolhattam ebbe a történelmi városba, és azt hiszem, egészen megkedveltük egymást.
Én azok közé az emberek közé tartozom, akik a világ minden pontjára kíváncsiak, így a lista, ami azokat a helyeket tartalmazza, ahova szeretnék eljutni, szinte végtelen. Ehhez képest viszonylag ritkán utazom, akkor is csak röviden (vagy csak telhetetlen vagyok). A múlt hétvégén viszont egy családi kirándulás során eljutottam Prágába, így mondhatnám, hogy eggyel kevesebb név szerepel a listán, de valljuk be, másfél nap Prágából nem elég.
Péntek reggel hét óra körül indultunk el a cseh főváros felé autóval, és nagyjából délután négyre érkeztünk meg, részben egy kis kitérő, részben a gyakori pihenők (jól van na, kitartóan hidratálunk mindannyian, aminek meg is van az eredménye), illetve részben azért, mert a cseh autópályán nagyjából végig felújítások voltak, ami lassított rajtunk.
Prágai szállásunkat az Airbnb-n keresztül foglaltuk. Nekem ez volt a második Airbnb-s tapasztalatom, és valószínűleg továbbra is kitartok mellette. Van abban valami otthonos, ha nem egy szállodába térsz vissza a városnézés után, hanem egy lakásba, ami arra a pár napra kvázi a tiéd. Így valahogy sokkal közelebb kerül az ember ahhoz a helyhez, amit csak pár napra látogat meg. A lakás egyébként Prága 2-es kerületében, a folyóparthoz, így a tömegközlekedéshez is közel volt, de még gyalog sem volt vészes bejutni a történelmi városközpontba.
A gyors berendezkedés és lepakolás után természetesen az első napirendi pont egy korsó helyi sör beszerzése volt, el is indultunk gyalog egy közeli helyre, és már ezen a rövid úton is mintha az időben utaztunk volna, hiszen mindenhol macskaköves utak és járdák, no meg bájos régi, de mégsem romos házak vettek körül minket. A Pivovarský dům nevű helyen vacsoráztunk (illetve kóstoltunk bele a cseh sörbe, ami azért tényleg egészen más élmény), ahol, ha már Csehországban vagyunk, természetesen a menünek arról a részéről választottunk, ahol a cseh konyha ételei voltak. Választásom a kakukkfüves sertéskarajra esett, amit sörös szósszal és baconos knédlivel tálaltak, és rekordidő alatt el is pusztítottam. Apropó idő, ha valaki ellátogat erre a helyre, ne lepődjön meg azon, mennyire pörgősen zajlik itt minden. Szerintem összesen fél órát sem voltunk a Pivovarský dům faberakásos, régi kávéházra emlékeztető falai között, és már indultunk is tovább, felfedezni a várost.
Még az első este elsétáltunk a Károly hídhoz, mire odaértünk, már be is sötétedett. Mivel nagyon szép idő volt ezen a hétvégén, és épp péntek este volt, tömve volt a város helyiekkel és főleg turistákkal, bár, mint megtapasztaltuk másnap, ez még nem volt olyan vészes.
A híd túloldalán felmásztunk várhoz, ahonnan megszemlélhettük az éjszakai prágai panorámát, aztán még elmentünk a Szent Vitus-székesegyházhoz, amit, mivel már este volt, belülről nem néztünk meg, de már kívülről is hihetetlen látványt nyújtott pilléreivel, vízköpőivel, teljes gótikus pompájával. És mivel már este volt, nem volt akkora tömeg sem odafent, ami pluszpont!
Első napunk ezzel a végéhez közeledett, kellőképp elfáradtunk, úgyhogy nem volt más hátra, mint hazasétálni (minimálisan elázni), és bedőlni az ágyba.
Folytatása következik…
