Nem emlékszem pontosan, mikor tanultam meg olvasni. Egészen biztos vagyok benne, hogy valamennyire már azelőtt is tudtam, hogy iskolába kerültem volna. Arra sem emlékszem pontosan, hogy mi volt az első könyv, amit én olvastam, egyedül, segítség nélkül. Talán a Lassie? Fogalmam sincs. Kicsit…

Furcsa, nem, hogy mondjuk egy naplementét még akkor is képesek vagyunk szépnek nevezni, ha mondjuk egy lepusztult szocreál lakótelep épületei között lángol fel az ég ezer színnel, de egymást csak ritkán? Szerintem furcsa. Vagy, hogy amíg gyerekek vagyunk, mindenféle szűrő nélkül képesek vagyunk…