Aki már olvasgatja ezt az oldalt egy ideje, az valószínűleg tudja, hogy intim viszonyban állok a kávéval (nem véletlen ez zsinórban a második kávé-inspirálta bejegyzés). Én feltétel nélkül megbízom a kávéban, tudom, hogy mindig számíthatok rá, ő pedig sosem hagy cserben. Éppen ezért ideje volt, hogy mélyebben is megismerjük egymást, amire tökéletes alkalmat nyújtott az a Kávé Workshop amit A paksi kávéban látogattunk meg múlt vasárnap, ahol ráadásul a rendkívül megcsappant kávékészletünket is volt alkalmunk feltölteni egy kis jóféle Umami Coffee Roastery-s finomsággal.

Azt hiszem a legtöbb kapcsolatra igaz, hogy azzal egyidejűleg, hogy elkezdjük azt komolyan venni, arra is vesszük a fáradságot, hogy mélyebben megismerjük a másikat – és igaz ez más értelemben is. Ott van mondjuk a zene: ha valaki odavan a zenéért, és komolyan is gondolja, esélyes, hogy egy idő után lecseréli a Spotify-t otthon esténként lemezre. A mozi igazi szerelmesei pedig valószínűleg az aktuális kasszasikerek mellett aktívan böngészik az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz lapjait is, nem beszélve a mozi történetéről… Lehetne még példákat hozni, de a lényeg az, hogy már pont ideje volt kicsit közelebbről megismerni a kávét.

Ki gondolta volna például, hogy egy csésze kávéban még mindig kevesebb a koffein, mint egy deci kólában? Én nem. Pedig jó tudni, mert így legalább amikor majd legközelebb próbálom magam meggyőzni, hogy nincs azzal semmi gond, hogy aznap a harmadik kávémat iszom, akkor a kávé mellett szóló érvek mentális listájára nyugodtan odabiggyeszthetem azt is, hogy még mindig jobb, mintha kólát innék. Na jó, ez mondjuk elég egyértelmű volt, de akkor is.

Vagyvagyvagy, tegye fel a kezét, aki tudtam, hogy a kávéból lehet teát is főzni. Ebben a kérdésben, lehet, hogy csak én voltam rendkívül tudatlan, de most már nem, úgyhogy most már nagyon büszke vagyok magamra, hogy tudom, mi az a cascara. Aztán azok után, hogy hallottam, hogyan lesz a koffeinmentes kávé koffeinmentes, az is biztos, hogy többet nem nagyon fogok olyat inni, mert nem hangzott túl bizalom gerjesztően a folyamat.

És persze ott vannak a különböző kávéfőző alkalmatosságok, amik egyébként meglepően dekoratívak. És most már azt is tudom, hogy a kotyogós, ami nem is kotyogós amúgy, az egyik lehető legjobb opció?! Ezt én eddig miért nem tudtam? Azóta persze elő is került a kotyogós kávéfőző, és, mivel a workshop során ezt is megtudtam, most már forró víz kerül bele.

Még hozhatnék más példákat is, de azt hiszem, a lényeg az, hogy sokkal több van a kávéban, mint azt elsőre gondolnánk. Én szeretek tudatos lenni az élet különböző területein, a dolgok mögé látni, megérteni azokat, és ez igaz a kávéra is, még ha ez esetleg mások szerint nem is fontos. Pedig, őszintén, miért is ne lenne az? Egy kis tudatossággal az apró dolgok is jelentőségteljesebbek lesznek, és szerintem az nem is olyan rossz dolog. Egyáltalán nem.

A paksi kávéról itt találhattok bővebb infókat, az Umami Coffee Roastery és a szuperfinom kávéjaik pedig itt érhetőek el.