Vesszünk el. Szándékosan, nem véletlen. Új helyeken, és ott is, ahol ismerősek vagyunk. Csak húzzunk egy kényelmes cipőt, felejtsük el kicsit az összes gondunk, és vegyük észre azt, amit máskor nem. Nézzünk fel, le, jobbra, balra, álljunk meg, csodálkozzunk rá, menjünk tovább, füleljünk, vagy hallgassunk zenét, gondolkodjunk, vagy pont ne – csak vesszünk el egy kicsit. Szerintem jól hangzik.

Én szeretek elveszni. Egy pár óra kószálás feltölt. Adjunk még a mixbe jó zenét és egy fényképezőt is, és az már egy kisebb újjászületés. Felfedezni, utazni, új helyeket és dolgokat látni lehet turistaként és lehet utazóként is. Én mindkettőben benne vagyok, de azt hiszem, egyértelmű, hogy melyiket preferálom.

Nemrég pedig tettem egy röpke látogatást Budapesten, és úgy döntöttem, hogy a szabadidőmet a lehető legjobb módon fogom eltölteni: elvesztem. Nem volt terv, nem volt útvonal, csak pár szabad óra, egy fényképezőgép, és zenei aláfestés. Az eredmény? Majd 300 kép, izomláz, maximális feltöltődés, és egy adag inspiráció. Nem jártam sehol, ahol már ne jártam volna, és mégis, úgy néztem szét, mint aki mindezt most látja először. És néztem fel, és le, körbe.

Mindenki máshogy vezeti le a feszültséget, máshogy ápolja a kis lelkét, máshogy töltődik fel – hát nálam azt hiszem, ez az egyik leghatásosabb mód, úgyhogy azt mondom, vesszünk el. Próbáld ki egyszer, amikor van pár szabad órád, egy nyugodt reggeled. Tudom, nem könnyű, de próbáld meg elfelejteni mindazt, ami aggaszt, és csak menj. Menj arra, amerre mindig, és ne csak nézz, láss; menj arra, amerre még sose mentél. Ülj le egy kicsit, és hallgasd, ami körülvesz.

Persze lehet, hogy nem fog tetszeni. De az is lehet, hogy igen, úgyhogy egy próbát megér nem? Mutatok képeket, hátha inspirál. Na, benne vagy? #vesszünkel

Psszt, a többi képért kövess Instagramon �