Azt hiszem, abban kiegyezhetünk, hogy 2016 hipergyorsan telt el. Valahogy úgy érzem, hogy 2017 sem lesz más. Így év elején valahogy mindenhonnan az dől, hogy újévi fogadalmak, változás, új irány, stb, de nekem valahogy sosem tűnt annyira nagy dolognak sem a szilveszter, sem az új év. Mert hát igazából azon kívül nem sok minden változik, hogy más évszámot írunk.

Ettől függetlenül pont úgy alakult, hogy mostanra fogalmazódnak meg bennem olyan dolgok, amelyeket akár újévi fogadalomnak is betudhatunk, ha nagyon szeretnénk. Mert ha 2016-ból le kéne vonnom valami következtetést, akkor az az lenne, hogy az élet tényleg-tényleg túl rövid és túl gyorsan telik el ahhoz, hogy félgőzzel éljük, hogy mindig mindent halogassunk, és hogy túl sok időt töltsünk olyan dolgokkal, amik egy csöpp boldogságot sem hoznak az életünkbe.

Szóval, a nem is annyira újévi fogadalmam, ami már 2016-ban megszületett, és nem csak 2017-re vonatkozik, az a következő: több olyan dolgot csinálni, ami boldoggá tesz, és, amennyire csak lehet, kevesebb olyat, ami nem okoz túl sok örömet.

Bár utóbbi valószínűleg nehezebb lesz, mert vannak dolgok, amiket egyszerűen nem nagyon lehet megkerülni, pedig nem túl sok boldogság forrásai, de hát kell az egyensúly, ugyebár?

És hogy mi tesz boldoggá?

Egy jó könyv, az utazás, együtt lenni azokkal, akiket szeretek, a hosszú és tartalmas beszélgetések, a gondtalan kacagások, a fotózás, az idétlen viccek, a jó filmek, a kiadós reggelik, egy csésze finom kávé, séták a szabadban, a finom ételek, egy hihetetlenül gyönyörűszép határidőnapló, a pugos teatojásom, a nagy családos társasozások, beszélgetések egy tea mellett régen látott barátokkal, egy piros rúzs, egy tökéletesen eltalált dal, régi tervek megvalósítása… És még számtalan dolog, legyen az apró vagy nagyobb.

Bár (annyira) konkrét tervek nincsenek, a csapásirány megvan, mint például cél meglátogatni legalább egy európai nagyvárost még az év első felében (mert túl régóta halogatom, és mikor, ha nem most), na meg többet olvasni szórakozásból (egy időre elég volt a mindenféle tanulmányokból, legyenek akármennyire is érdekesek). Ja, és a hihetetlenül gyönyörűszép határidőnapló már megvan, szóval ezt nevezhetjük erős kezdésnek, nem? Szerintem igen.

Aztán persze, előfordulhat, hogy mindebből semmi nem valósul meg. Előfordul. De az sem baj, már az is valami, hogy odáig eljutottam, hogy leírjam mindezt. Majd jövő ilyenkor meglátjuk…