Senki ne ijedjen meg a cím láttán, ígérem nem lesz furcsa a dolog… Annyira. Egy kis tökmagsütős beszélgetésre invitálok mindenkit.
A tökmagsütéssel kezdem, mert az a könnyebb téma. Szóval, ugyebár, a hétvégi tökfaragásból kimentett magokat félretettük későbbre – az a később pedig most érkezett el. Tegnap bedobtam őket egy kicsit a sütőbe, és egészen jó lett a végeredmény.
Hihetetlenül egyszerű a képlet: mosd meg a magokat, hagyd őket száradni, locsold le olívaolajjal, mehet rájuk egy kis fűszer, irány a sütő nagyjából 15 perce, és kész is! Tényleg ennyi az egész. De azért adok hozzá egy rendes leírást is.
Előtte még annyi, hogy senki ne lepődjön meg, ha furcsa pukkanásokat hall a sütőből kiszűrődni: csak a tökmagok buliznak.
Hozzávalók:
- Nyers tökmagok
- Tepsi
- Olívaolaj
- Választott fűszerek – esetemben őrölt római kömény
- Só
Hogyan:
- A tök kikapart agyából gyűjtsd össze a magokat, mosd le őket, majd hagyd kicsit száradni.
- Szórd szét a magokat egy tepsiben (tehetsz alá sütőpapírt is), locsold le olívaolajjal, szórd meg a sóval és a fűszerrel.
- Keverd össze jól, hogy mindegyik magra kerüljön olaj is és fűszer is.
- Előmelegített sütőben nagyjából 10-15 percig süsd, amíg szépen meg nem pirulnak a magok.
- Hagyd kihűlni, aztán jó étvágyat!
Meglepően gyorsan elfogyott a kis adag, amit készítettem, szóval sikernek bizonyult a dolog. Egy plusz tipp: tedd őket egy befőttesüvegbe, készíts hozzá egy kis címkét, és máris van egy nagyon finom DIY ajándékod.
És akkor most lássuk azt a komoly beszélgetést, ami nem is lesz olyan komoly, csak egy kis apróság, amiről szerettem volna beszélni. Megpróbálom a lehető legértelmesebben megfogalmazni, de hé, nem garantálhatok semmit.
Szóval, ez a kis üzenet azoknak szól, akik az őket körülvevő negativitással küzdenek. Mert annyi, de annnyi olyan ember van, aki megpróbálja – szándékosan, vagy nem - elrontani a kedvedet, és az van, hogy bár hiszek abban, hogy mások véleményét tisztelni kell, néha ennyi az egész, mert neked nyugodtan lehetnek más elképzeléseid a dolgokról. Semmi konkrét dolgot nem értek ezalatt, semmi hűde komoly dolgot sem, de azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki a sok kis negatív megjegyzést egy idő után épp csak egy icike-picikét idegesítőnek találja.
Nem igazán számít, ha valaki a szemét forgatja olyan dolgokon, mint mondjuk, nem is tudom, elkészíteni olyasvalamit magadnak, amit a boltban is meg lehet kapni, vagy azon, ha mondjuk, a régiek helyett te új hagyományokat alkotsz, vagy ha épp nem úgy csinálsz dolgokat, ahogy azt mások szerint kéne… Mert a saját életedben az a vélemény, ami a legjobban számít, a tiéd.
Szóval, azt hiszem csak annyit szerettem volna mondani, hogy ne hagyd, hogy azok az emberek, akik boldogak abban a dobozban, amit azokból a dolgokból építettek, amik számukra kényelmesek, megakadályozzanak téged abban, hogy a sajátodból kikukucskálj, kilépj, kipattanj.
Hidd el, egész jó odakint.
